( haroldking | 2020. 03. 25., sze - 18:27 )

Köszi a tippeket. Bár bevallom, ha meg akarom osztani, lehet hogy inkább az lesz belőle hogy valahol nyitok egy honlapot, valami minimális kis tárhellyel, feldobok rá egy statikus weboldalt (netán ha többet akarok akkor egy doku-wikit), és lesz ott egy link amire kattintva le lehet tölteni a .tar.bz2 csomagot, aztán szevasz-tavasz, aki letölti kezd vele amit akar... supportot úgyse fogok nyújtani, szóval...

(természetesen a letöltött csomagban benne lesz a leírás is, minden valószínűség szerint .odt állományban).

De majd meglátom. Mindenesetre, ez nem mostanában lesz. Bevallom őszintén kissé el is ment a kedvem az egésztől, nem kis részben miattad, az értelmetlen vita miatt amibe belekényszerítettél. Ilyen hülyeségen rugózni hogy mi a programnyelv! Énédesistenkém!

Arra fel voltam készülve hogy kapok rengeteg kritikát, főleg a szintaxissal kapcsolatban. Az még jogos is lett volna valahol, és többek közt épp azért is kezdtem blogolni róla, mert hátha a sok kritika közt lesz olyan is amit érdemesnek látok megfogadni, mert tudom magamról, hogy bár a nyelveim működnek de néha tényleg teljesen agyonbonyolított jelölésrendszert alkalmazok, sajnos valóban megvan bennem az erre való hajlam... Szóval itt még jogos is lehet a kritika néha.

De azon vitázni, mi a proigramnyelv maga?! Hogy az egy TERV?! Mégis, efféle vitából mi a hasznom nekem? Mit profitál belőle a nyelv maga amit írok? (Vagy szerinted nem nyelv de az interpreterem). Vagy neked magadnak mi a hasznod egy ilyen vitából?!

Az egész arra emlékeztet engem amikor prog.mat szakon azzal kezdik a nagyképű oktatók hogy elmagyarázzák a hallgatóknak, mi az a program. Ugye szerintük a program, az egy útvonal a probléma által reprezentált (specifikált?) állapottérben...

Oké, nem vagyok hülye, képes vagyok felfogni ekkora mértékű absztrakciót. De az ég szerelmére, ennek megint SEMMI GYAKORLATI HASZNA! A számomra a program egy utasítássorozat, amit a számítógép képes végrehajtani. És kész, ennyi! Bizonyos elemi utasításokból összetákolhatóak bonyolultabb utasítások, és így tovább... Szóval tőlem aztán lehet akárhány más nézőpont, és még nem is tagadom hogy azok a nézőpontok igazak lehetnek a maguk módján. GYAKORLATI értelemben azonban sehova se vezetnek. Amikor meg akarok írni egy programot, nekem nem áll a rendelkezésemre valamiféle misztikus sokdimenziós „állapottér”, hanem csak elemi utasítások, vagy nem annyira elemi utasítások amiket az épp használt programnyelv biztosít a számomra.

És mert épp egy efféle (szerintem) programnyelvet akarok írni, aminek a gyakorlatban működnie kell, eképp muszáj vagyok a gyakorlatias megközelítéssel élni. Az elvontságot pedig meghagyom a professzoroknak.

De vitázni erről, itt... Felesleges az egész, falrahányt borsó, szófosás, semmi más haszna csak hogy igyekezzék lelombozni engem, hát nagyon szépen köszönöm, mondhatom...

Nem, nem fogok rohanni a közzétételével. Minek...