( vl | 2020. 03. 20., p – 21:21 )

A nyomtatás sosem volt erőssége a linuxnak, így az Epson nyomtatómhoz most is többféle driver van telepítve.

Ez nem Linux-specifikus dolog, a nyomtatás évtizedek óta permanens szopás. Konkrétan emlékszem egy 1988-as PC Magazine karikatúrára, amin a csávó tart a két kezében egy (akkori standardok szerinti) hatalmas lézernyomtatót, és eksztázisban üvölti: "Oh my god! I'm getting italics!" :D

Az egész probléma egyébként onnan datálódik, hogy az elején tök buta nyomtatók voltak (lásd dot matrix), ami igényelte a sw oldalon az előfeldolgozást. Aztán jöttek a lézerek, ahol nem volt opció, hogy teljesen előfeldolgozással üzemeljen minden, tehát raktak bele valami cpu-t, és elkezdtek menni a lapleíró nyelvek. Na itt kellett volna a sok fosadék gyártónak megállnia, amikor a PostScript elterjedt, és azt mondani, hogy akkor ez legyen jó mindenkinek. De nem, a sok fosadék gyártó mind elkezdte a saját, semmivel se kompatibilis nyelveit fejlesztgetni. Legkésőbb 2010 környékén, amikor aztán már könnyedén belerakható volt minden nyomtatóba egy rendes ARM 10 dollárból, na akkor kellett volna annak bekövetkeznie, hogy minden lézer tud PostScriptet rendesen. Ez majdnem összejött. Persze a fostos gyártók azóta sem érdekeltek abban, hogy egységes interfész legyen a nyomtatóik meg a gépek között (gyk: ahogy egy egérhez vagy billentyűzethez nem kell specifikus driver, mindegyik elmegy a generikus driverrel, ugyanígy elmehetne az összes lézernyomtató ugyanazzal a driverrel - jééé, a UNIX világ ezt 25-30 évvel ezelőtt feltalálta!), mert akkor elmúlhatna végre ez a szaros drivermizéria. Annyira de annyira unom a dolgot.