Látom, a ragon rugózol, pedig nincs különbség. A futna is azt jelenti, hogy nem fut.
Ugyanúgy nem fut a karaktertábla program sem (XP SP2):
A következő programot nem lehet futtatni: F:\DOKUMENTUMOK\LETöLTéSEK\CHARS3SE.EXE
Amit nemrég kipróbáltam: sourcer (commenting disassembler), ami szintén futna csak nem bír a diszkre írni és nem csak az NTFS-re nem.
Talán nincs felrakva a 16 bites API. - Ez is egy emuláció, mint a WINE.
Fogalmam sem volt, hogy az Apple pascalban dolgozott, de nem lep meg. Mióta láttam PHP tűzfalat, és a Windows dll a BIOS-ból töltődik már nem jöhet új. ;)
azt mondtam, hogy nehezebb egyik archról átállni a másikra, mint egy archon belül egyik modellről a másikra
Ez tényleg igaz, nem is akartam cáfolni. Csak annyit állitotam, hogy a mai fordítókkal nem lehet nagy durranás.
A gyártók, - még az Apple is - átfedéssel váltanak arch-ot. A felhasználók viszont szívhatnak vele, nem vitás.
Ennek ellenére pozitívnak tartom az egyre szaporodó kompatibilis rétegek elvetését, ami alatt persze nem a jó dolgok megtartását értem.
Amit x86 platformon látsz, az nem csak az opcode hasonlósága, hanem a CP/M öröksége is. Elvégre a 8080 "A" CP/M képes CPU, és a foszlányai bizosan megtalálhatók a W10-ben is.
Véleményem szerint a 8->16 bites átállás volt a legkomolyabb, minden gyártónál. Most utána is néztem, hogy az Apple sem a 6502->68k átállást lépte meg, hanem 6502->65C816->68k->PPC. Vagyis 8->16, 16-arch váltás->32, 32->64. A 16 bitről és a 32 bitről is azért is kellett továbblépni, mert az az arch megszűnt. Tehát a nyomorult Apple az első lépésént rosszul választott CPU-t, míg a MS (DR) a korábbi CP/M alapot folytatta. Az első döntés végig kísérte mindkét gyártót.