( TCH | 2020. 03. 09., h – 10:39 )

Innen indult ki a szál. Az állítás annyi volt, hogy nem egy súlycsoport az x86-on belüli ugrálás a teljes architektúraváltással. Ennyi és nem több.
Hogy mit futtatok? Mondjuk az egész OS-t? Megfogtam pl. az MS-DOS X.Y-t és fel tudtam rakni bármilyen IBM-PC kompatibilis gépre, mert az újabb CPU ugyanúgy tudta futtatni ugyanazt a kódot, mint az előző és ezzel mindjárt az OS függőség is megoldódott a "hurrá! opcode szintű backward-compatibility segítségével". Ehhez képest az Apple különféle (fentebb belinkelt) emulátorokat adott ki, hogy a visszamenőleges kompatibilitást megőrizzék, ill. 680x0->6502 esetén még az sem volt. Én erről beszéltem. A különféle OS függőségeket, C fordítót és egyebeket már te öntötted bele, feleslegesen, mert nem arról volt szó. De ha már OS és fordítók: szerinted mikor van egyszerűbb dolga a cégnek? Amikor a következő gép ugyanolyan architektúrájú CPU-val lesz szerelve, vagy amikor teljesen mással? Kinek volt egyszerűbb, az MS-nek, amikor kijöttek a 286-osok, vagy az Apple-nek, amikor a Lisa-t csinálták? Az MS-nek nem kellett semmi extrát csinálnia, mint lefejleszteni az új verziót, ami már le tudja kezelni az új hardware eltéréseit és ezt a régi gépen a régi fordítóval leforgatni, majd az újon egyszerűen használni. Ehhez képest az Apple-nek pl. a 6502->680x0 váltáskor elő kellett állítania mind a hardware-es, mind a szoftveres eszközöket, hogy a Lisa-ra fejleszthessenek. Én erről beszéltem. Miféle sarokbaszorulásról beszélsz? Vagy nem érted, hogy mit mondtam, vagy direkt kötekedni akarsz.