( uid_21365 | 2020. 02. 29., szo – 00:05 )

A nagy készletezés egyvalamire biztos jó: hogy legyen kitől elvenni a katasztrófa idején annak, aki nem készletezett...

Ha nem értenéd: arra gondolok, ha TÉNYLEG beüt egy nagy gebasz, akkor azok lesznek a pánik miatt kitörő zavargások legelső áldozatai, akikről tudják vagy gyanítják, hogy alaposan bekészletezett...

Gyakorlatilag tehát szart se ér a készletezés, ha nincs mellé egy jó erős gyilkolóeszközöd is, sok-sok ezer tölténnyel. De még ha van akkor is elég kicsi az esélyed, mert még ha emellé van egy erős páncéllemezből készült földbeásott bunkered is, akkor is az van hogy aludnod neked is kell...

Sok lúd disznót győz. Ha tehát EGYEDÜL vagy, vagy még ha akár nem is egyedül de csak mondjuk féltucat másik fő van veled (családtagok) akkor cseszheted az egészet, akármennyit is bespejzoltál és akármilyen sorozatvető fegyvereid is vannak! A TÖMEG KICSINÁL BENNETEKET.

Ez van.

A Történelem arra tanít, hogy mindig minden háborút (tágabb értelemben: konfliktust) az az „erő” nyert meg, akinek TÖBB BARÁTJA/SZÖVETSÉGESE volt!

Hiába volt egy hadsereg sokkal szervezettebb, erősebb, jobb fegyverekkel ellátott. Ideig-óráig győzhetett, az rendben van, de hosszú távon mindig a tömeg győzedelmeskedett!

Amennyiben tehát komolyan aggódsz, akkor ne készleteket halmozz fel, hanem igyekezz valami erős baráti körre szert tenni... (vallásos csoportok ilyenkor különösen jól jönnek mert kellően fanatikusak, összetartók és eléggé számosak is...).

Szövetségesek nélkül minden hiába, tökmindegy mennyi konzerven ülsz és milyen fegyverek birtokában. Idővel - és azt tippelem nem is sokára! - úgyis kicsinálnak.

A magányos hős csak a filmekben győz, a valóságban mindig elbukik.

(Akkor meg pláne ha még fegyvere sincs csak kajája...)