1. Igen, csak kérdés, hogy az elgépeléseknek mennyi részét szűri ki a fordító. C++-nál kiszűri majdnem az összeset. Python-nál meg futási idejű hiba lesz belőle, jobb esetben. Vagy az IDE tud szólni róla az esetek egy részében.
2. Van megbízható tool refaktoráláshoz pythonhoz? Honnét tudja a tool, hogyha pl. egy fv-t át akarok nevezni, akkora a forráskódban pontosan melyik helyeken szabad átneveznie? Honnét tudja, hogy esetleg egy type annotáció már nem igaz? (Itt inkább kiváncsi vagyok, hogy van-e ilyen megbízható tool, mert én nem ismerek ilyet. Ha te tudsz ilyesmiről, akkor érdekelne, melyik tool/IDE az)
3. Akkor, ha minden annotálva van a környéken. Ha nincs, akkor az ellenőrzés nem lesz 100%-os. Ha meg mindent annotálsz, akkor mégis mi az előnye a dinamikusságnak? Arról nem is beszélve, hogy futásidőben a python nem ellenőrzi az annotációk helyességét.
Kíváncsi lennék arra, hogy azok, akik tényleg 1000 fős fejlesztéseket tesznek python alá, azok:
1) milyen szabályokat hoztak, hogy karbantartható legyen a kód, ill. könnyen megismerhető.
2) még mindig úgy gondolják-e, hogy jó ötlet volt pythont használni
3) mit csinálnak azzal, hogy piszok lassan fut, mit csinálnak a GIL-lel (azaz nem lehet normális multithreades programot írni cpython alá). Nyilván ez volt az egyszerűbb megoldás, hogy ne kelljen a multithread-es problémákkal foglalkozni, de számomra ezek rendkívül problémásak. Egy egyszerű, pár 10 soros, több szálon letöltő program többszörösére gyorsult attól, hogy multiprocessinget használ multithread helyett. Erre nem tudok mást mondani, mint hogy gagyi.
Nekem az a tapasztalatom, hogy kisebb dolgokra jó a python, de egy méret felett egyértelműen a visszájára fordul, és a hátrányok miatt lassú lesz benne a fejlesztés. Eszembe nem jutna pythont használni bármi nagyobbra.