( maszogep | 2020. 02. 18., k – 06:48 )

De ez csak elméleti probléma, nem? Mi titkolnivalóm van azon, hogy beteg vagyok? Értem én, hogy nem jó, ha mondjuk az epilepsziámról tud a kormány, mert nem fog jogsit adni; de ha az epilepit maszekban gyógyszereztethetem, akkor boldog vagyok, mert folyamatosan tudom a kibulizott jogsim révén a saját és mások életét veszélyeztetni 8ez most egy konkrét példa volt ismerősi körből). Csak éppen itt sem a gdpr a hunyó, hanem a sumákjóska.

(Az "elméleti problémá"-t úgy értem, hogy nálam ez az a kategória, amikor pl. valaki folyamatosan retteg, hogy a mobilja alapján a zállam lekövetheti a tartózkodási helyét. És akkor mi van...? Ráadásul a megoldás egyszerű, csak ugye az már nem a mesterséges komfortzóna: dobja el a mobilját, és nem kell rettegésben élnie.)

Ráadásul az esztihez tudtommal nem lehet csak úgy hozzáférni, és azt is csak súlyozva, pecsétszámmal, vagy sziggel, satöbbi. Nyoma marad, hogy ki nézegeti.

Milyen intézményekre gondolsz?