( haroldking | 2020. 02. 17., h - 04:28 )

Hát, nekem ilyen terjengős és túlírt az írói stílusom. Ez van. Akadnak azért, akiknek tetszik... Ha neked nem tetszik, sebaj. Ez olyan hogy cipőt se lehet csinálni olyat, ami illik mindenki lábára...

Abban egyetértek veled, hogy semmi esetre se tett jót nekem hogy az életem első kb 6 évében ennyire izoláltan neveltek fel. Ez a véleményem konkrétan benne is van a könyvemben.

Hogy miként hoztam össze családot? Hát, csajokból is vannak ám akik rosszul választottak... elváltak... vagy akármi más miatt is nem úgy sikerült az életük eleinte ahogy elképzelték, aztán akkor már lejjebb adnak az igényeikből...

Nem olyan nehéz összehozni egy családot a magamfélének, nehogy azt hidd! Valószínűleg úgy vélekedel rólam hogy a legutolsó lehetek mindenféle rangsorban, de ez korántsincs így. Kétszer is alapítottam családot... De magam is elismerem, ez hibás döntés volt. Mert bár a magamfajtának is nyílik esélye erre, és könnyebben mint gondolnád, de jobb ha ezen eséllyel nem él. Úgyhogy meg is fogadtam, többé nem mászom bele ilyesmibe. A női „lélek” nekem túl bonyolult, és rengeteg időmet venné igénybe a „pátyolgatása”. És nincs man-page ami leírná hogy a female brain milyen inputra milyen outputot produkál, szóval túl nagy a rizikófaktor, hogy rosszul konfigurálom és akkor kész a katasztrófa. Olyankor van az hogy a kedves kis tündérből zombi válik, vagy vérszívó hárpia... Kell a halálnak az ilyesmi!