letargia: igekötős ige, le+targia. Ősi magyar szó, az urali időkből, vagy lehet ótörök is ha a finnugor származás nem igaz, tetszés szerint válkasztható az eredet ízlés szerint...
Jelentése: búskomorságba süllyed. A targia a depresszió ősmagyar neve a szittya időkből tehát.
Igekötős igéknél az igekötő olykor elválik az igétől, vesd össze ezzel:
leég -> le vagyok égve
A szó különben távoli rokona a tar (azaz kopasz) szónak, nyilván mert aki le van targiázva az oly szomorú hogy sír-rí, és bánatában gyakran haját tépi, akár kopaszra is.
Mindez fentebb nehezen tagadható, hiszen ékes bizonyítéka hogy van olyan szólásunk is: "Sírva vígad a magyar”.
A szó amúgy a tivornyázik ellentéte, mely utóbbi azt jelenti: vidámságba süllyed.
:)