( haroldking | 2020. 02. 15., szo - 03:52 )

Amerika is szép. Ha Magyarországon maradok, Amerikáról lemaradok. Ha Amerikába megyek, Magyarországról maradok le... De az nem olyan vészes, hiszen azt már ismerem valamennyire ugye!

Emellett, amíg Magyarországon éltem, egyszer visszautaztam a „szülőfalumba”, ahol életem első 14 éve eltelt, majd 4 év kihagyás után még körülbelül 6. Elmentem, nosztalgiázni...

Nem kellett volna. A rétet ahol kiskölyökként játszottam, bekerítették és golfpálya most a szupergazdagoknak. A kiserdőt kivágták. Az utat leaszfaltozták. Oké, ezt tekintheted haladásnak és előnynek, de ez már AKKOR SE AZ AZ ÚT, ami a képzeletemben élt...

Ismerős fákat hiába kerestem, azok sincsenek meg, nyilván azokat is kivágták. A sarki fagyis is megszűnt, még a bódéja is el lett tüntetve. Az iskola sincs meg ahol tanultam, új nagy iskola van, de nem azon a helyen, a régi iskolából óvoda lett, még a bejáratot is átépítették, alig ismertem fel az épületet...

És így tovább, soká sorolhatnám.

Az IDŐ, az könyörtelenül folyik, és minden változik. Nem léphetünk vissza a múltunkba, az a mienk belőle amire emlékezni tudunk, de az emlékeinket úgyis magunkkal visszük akárhova megyünk.

A barátok meg akiket ott hagytam... ember, ha lett volna barátom akire igazán számíthatok a nagy bajomban, ki se megyek. NEM VOLT.

Itt, Amerikában, VAN. Itt sikerült barátra lelnem. nem is egyre. Magyarországon, a „honfitársaim” körében, nem. Felületes ismeretségek persze voltak. Azokért nem kár.

Nem, nem a politika miatt mentem ki CSAK.

Amiatt IS. De egy országelhagyásnak többnyire számos oka van egyszerre. Néha szinte semmi, s az ember mégis megpattan... s mindenki csodálkozik, miért?! Semmi nagy gond nem történt... Nagy, az nem. De tudod van az az „utolsó csepp a pohárban”...

A politika nálam egy érv volt a megpattanásra, és komoly érv. Nagyon komoly. De önmagában valóban nem lett volna elég. A többi ok se lett volna elég önmagában. Együtt azonban már bőségesen elegendőek voltak...