( lcsaszar | 2020. 02. 14., p - 20:18 )

Meg a fenyőméz. A polcokon az akácméz, hársméz mellett van, ugyanolyan szép és finom. Csak éppen a fenyőnek nincs virágpora vagy nektárja, vagy mije. De élősködnek rajta tetvek, amik hátsó végén kijövő váladékot a méhek begyűjtik, és ugyanúgy mézet csinálnak belőle.

A garnélát sem belezik ki sütés előtt, meg az apró szardíniát sem, ami olívaolajban kisütve isteni csemege. Kultúra és szokás kérdése, ki mit tart undorítónak.

Pl. gyerekkoromban minden hentes árult vesét és velőt, meg pacalt. Mára már ezek eltűntek, nyugaton a szupermarket friss állateledel-részlegén találhatóak, akárcsak a csirkemáj. Pacalt rajtunk kívül az olaszok esznek, Amerikában szigorúan kutyakaja.

Én magam sem látom a nagy különbséget a rák és a rovar vagy rovarlárva megevése között, és tényleg csak a szokás és neveltetés tart vissza attól, hogy az utóbbiakat kipróbáljam (csiga, nyers osztriga, tengerisün dettó, de pl. főtt kagyló jöhet).