( end | 2020. 02. 14., p - 10:45 )

Szerkesztve: 2020. 02. 14., p - 10:47

Aki képes rá, hogy hazát cseréljen egy politikai rendszer apropóján, - már elnézést, de.., - az hülye. - A hazát nem a politikai rendszer jelenti, egyébként is sanszos, hogy leélt 60-70 év alatt nem egy politikai rendszerben kell élned még a "művelt" nyugaton sem, hát még egy kisebb országban. Nem akarlak untatni, de a hazát a szűkebb közösséged (barátok, család, munkatársaid, az elérhető szép lányok, stb. jelentik. Na meg az ismerős tájak, a kiemelkedő tudósaink, sportolóink művészeink, akikre büszke lehetsz, hogy egy országban élsz velük és bármikor elmehetsz olyan közönség-találkozókra, színházakba, ahol szinte személyesen hallhatod, láthatod őket, akár "párásodó" szemmel is.)

A gyönyörű ismerős hazai tájakról már nem is beszélve, az országban 300 kilométeres körben, személygépkocsival bármelyik városba "haza" megyek, GPS nélkül megtalálok minden ismerős, vagy éppen még ismeretlen úticélt. Közben ha kell, az anyanyelvemen bárkivel megértetem magam. (Na jó, mostanában a Pesti éjszakában azért nem árthat némi angol tudás a szükséges kommunikációhoz, - nehogy éppen angol turista verjen agyon, mert nem tetszik a pofám a bedrogozott hülyéjének. De hát ez világjelenség, nem az orbáni Magyarországnak tulajdonítom...) - Ez esetenként csak egy múló, kicsit "darkosan" szomorú "életérzés", - mert nem óhajtanék Pesten tartózkodni hosszasabban, már csak a "jó levegő" miatt sem. - De ha éppen akkor, amikor fenn vagyok, nem is a nemzeti büszkeség okán párásodik a szemem, hanem a gáztól, koromtól, akkor is legkésőbb 2-3 órán belül otthon leszek a jó levegőn, ahol mindez gyorsan elmúlik. Persze ha nincsen a "magánéletedet körül vevő" és együtt azokkal felépített, folyamatosan ápolt közösséged, ahol jókat lehet beszélgetni, sörözni, projektorral csapatosan megnézni egy "gyűlölt" világbajnoki focimeccset, hát akkor persze nincs mit veszítened. Az egyedüllétet valóban lehet Amerikában, vagy bárhol a világon is produkálni. (20-22 éves koromban felmerült, hogy menjek néhány barátom után, csaltak is, de ma már ismerve a kint leélt életüket, gyerekeik életét, örülök hogy az itthon maradás mellett döntöttem. (Nekem itt is minden összejött ami egy jó élethez kell. Politikát pedig még távolról sem szagoltam hozzá.)