( haroldking | 2020. 02. 13., cs - 00:27 )

A kérdésed rosszul van feltéve. Így ugyanis ahogy feltetted, nem lehet rá egyszerű igennel vagy nemmel válaszolni. A magyar nem rosszabb nyelv a szememben mint az angol, de ezt semmi esetre se azért mondom mert kevesebb az igeidő benne (jelenleg).

Az ugyanis hogy kevesebb az igeidő benne, egyértelműen egy olyan tulajdonsága a magyar nyelvnek - legalábbis az én szememben és az én személyes véleményem szerint - amiben IGENIS ROSSZABB mint az angol! (vagy akár a német).

Ennek ellenére azonban mégse állíthatom hogy összességében rosszabb nyelv lenne, mert az angolnak (de a németnek is meg sok más nyelvnek is amúgy) ott van az a tulajdonsága - ami meg súlyos hátránya, persze megintcsak az én személyes véleményem szerint - hogy KÖTÖTT SZÓRENDŰ!

A kötött szórend a szememben akkora iszonyatos hátrány, hogy kérdéses, lehetséges-e egyáltalán egy rakás más téren megmutatkozó előnnyel tökéletesen kompenzálni...

A magyar ellenben nem kötött szórendű (nagyon ritka az amikor a magyarban nem lehet variálni a szórenddel) és ez amiatt van mert a magyar nyelvben a tárgyeset teljesen egyértelműen jelölve van mindig! Az angolban sajnos sehogyan se. A németben és az oroszban is már van ugyan tárgyeset (még ha a németben ez a névelőn van is jelezve) de HIÁBA, mert a tárgyeset jelölése nem egyértelmű: néha egybeesik az alanyesettel, máskor a birtokos esettel...

márpedig a tárgyeset annyira nagyon fontos egy nyelvben, hogy egyszerűen nem engedheti meg magának a luxust a nyelv hogy ne legyen valamiképp jelölve EGYÉRTELMŰEN. Ha tehát nincs jelölve egyértelműen olyan nyelvtani eszközökkel mint ragok/jelek/képzők, vagy elöljárószók, netán névutók, neadjisten tőhangváltással (inflexió) akkor nem marad más hátra mint hogy e fontos dolog a szórend által jelöltessék. Így válik a nyelv kötött szórendűvé!

Ez azonban a kifejezőkészsége rovására megy. Tehát a kötött szórend nem előnyös.

Még az se szól mellette hogy de legalább könnyebb lenne megtanulni egy ilyen nyelvet. Addig könnyebb csak amíg három-négy szóból álló egyszerűbb mondatokat kell összebarkácsolni. Addig valóban könnyebb, elismerem. Onnantól kezdve azonban épp hogy messze sokkal bonyolultabbá válik!

Szóval a magyar rosszabb mint az angol az igeidők kevesebb száma miatt, de jobb mert nem kötött a szórendje. Összességében nem tudom hogy nevezhető-e jobbnak vagy rosszabbnak.

ELVILEG azonban biztos ki lehetne találni olyan nyelvet ami a világ bármely létező „természetes” nyelvénél jobb, ezt erősen hiszem.

A topiknyitóm célja amúgyse az volt hogy az angolt vagy magyart dicsérjem vagy kárhoztassam, az se hogy ítélkezzek valamelyikük javára. Hanem hogy kifejtsem, nem minden változás semleges a nyelv változása során, akadhatnak előnyös és előnytelen változások is, és törekednünk kéne az előnyösek megtartására s az előnytelenek kivetésére.

Ez olyasmi mint a programnyelvek esete. Egy programnyelvet is lehet javítani, de rontani is. A logikai inkonzisztencia például egyetlen nyelvben sem előnyös. Az emberi nyelvekben ennek például a kivételek felelnek meg, amikoris egy nyelvtani szabály hatósugara csekély, számos a kivétel alóla, stb...