( gyuri23 | 2020. 02. 11., k – 07:53 )

A NAT írói szerint, meg szerintem is korszak lényege a padlóról felállás volt. Nem tudom, hogy képzeled vagy képzelik a kritikusok, hogy egy bolsevik iszonyat után, egyből egy jól működő demokráciára váltani lehet. Az antiszemitizmuson meg gondolom a numerus clausust értik amit pont azok szidnak a leghangosabban akik jelenleg is kvótáznak. Ahhoz képest amilyen állapotban volt az ország az korszak közelít a csodához. A hatalom meg a lehetőségeihez képes igyekezett csillapítani az indulatokat a szítás helyett, amit könnyűszerrel megtehetett volna. Ez az idézet az ELTE Társadalmi Konfliktusok Kutatóközpontól származik, a Horty korszakra:

Akármilyen megfontolás is állt a jobboldali tekintélyelvű rezsim és a zsidók viszonyának normalizálása mögött, a közrendet felforgató, kontrollálatlan antiszemita erőszakot általában nem tolerálta a hatalom. Ez lényegében a korszak egészére igaz, tehát az intézményes diszkrimináció (zsidótörvények, munkaszolgálat) éveire is.

Nyilván ezt is taníthatja a tanár, de abba belekötni a NAT-ban, hogy "pozitív" a korszak megnevezése szvsz szánalmas.

A háborút meg nem lehetett elkerülni, senkinek se sikerült csak Svájcnak, de az egy másik történet. A reménynek meg van egy olyan tulajdonsága is, ha karod, hogy sose veszik el.