A swaptől én is féltem, de aztán beszéltem egy tanult kollégámmal. Sokáig max indikátornak használtam, hogyha a swapon van valami, akkor biztos kicsi a RAM, növelni kell. Téves következtetés volt.
A swapot a linux helyesen kezeli. A ritkán használt lapokat kirakja. Pl. binárisok, adatok, amit betöltött, de ritkán használ. A swap írás nem rossz, ha ritkán megteszi, kint van és csönd van. Ha visszaolvassa, akkor kell neki, az már rosszabb, mert potyára rakta ki. Ha sűrűn írja-olvassa, az azt jelenti, hogy kevés a memória. Na _ezt_ érdemes monitorizni, mert alul van méretezve a rendszer. Ha hébe-hóba kirak valamit, heti 1x visszaolvassa, tök jó. Egy régóta futó rendszernek simán lehet indításkori adat a swapon, és azóta nem nyúlt hozzá. Sok száz MB, GB-nyi adat is lehet swapon, egészséges állapot.
Értelemszerűen a RAM így értékes, dinamikus adatokkal tud foglalkozni.
Ha a kedves ügyfél sokat swapel, azt érdemes mérni és büntetni/korlátozni + jelezni neki, hogy vegyen vissza vagy váltson nagyobb RAM-ot.
B verzió: a kedves ügyfél nem kap swapot, a fenti baxogatást megspórolod, neki összeomlanak a programjai, csomagot emel...vagy nem, mert azt mondja, xar ez a VPS. Ügyfélfüggő.
Azóta mondjuk én luxusnak érzem több hetes inaktív adatot RAM-ban tárolni. Adok kb RAM méretű swapot és muninnal illetvet egyedi nagios pluginnal monitorozom, ami a lapok i/o-ját figyeli és riaszt, ha túl aktív mozgás van.
A KVM virtualizáció tovább megy: ha a guest OS-nek nincs swap, akkor a host OS swapre teszi ki a guest OS régóta inaktív lapjait.
Ezt viszonylag ügyesen teszi, hiszen ugyanaz a swap alrendszer kezeli. Így a host OS-ben újabb kiosztható memória van, akár cache-re.