( trey | 2020. 01. 21., k - 08:57 )

Szerkesztve: 2020. 01. 21., k - 09:00

Amikor legutóbb (tavaly nyáron) gépjárművet adtam el (motorkerékpár), akkor ez segített:

  • tökéletes állapotúnak hirdettem a járművet
  • a jármű valóban tökékéletes volt (nem csak annak hazudtam)
  • jól látható képekkel volt a hirdetésben dokumentálva
  • reális árat kértem
  • megemlítettem, hogy csak szakszervizben volt karbantartva és erről számlák, papírok vannak
  • lekérdezhető az előélete a szakszervizben
  • felsoroltam az extrákat
  • leírtam, hogy az ár annyi, amennyi, tesztpilóták, nepperek, kóklerek, ügyeskedők, próbálkozók kíméljenek, alku nincs
  • hozza magával az előre kitöltött adás-vételit, mert nekem nincs arra időm, hogy itt szarakodjon vele
  • kérésre azonnal további képeket küldtem, minden kérdésére válaszoltam

A hirdetés feltétele után kb. 3 órával hívott egy komoly érdeklődő (ő volt az első), aki másnap el is vitte. Mielőtt elindult volna Budapestről Győrbe, elmondtam neki, hogy a holmi olyan, aminek leírtam, remélem a kp is olyan és annyi, amennyit megbeszéltünk.

Megnézte, fülig érő szájjal és "Shut up and take my money" fejjel fizette ki, majd vittel el 10 perc alatt (ebben benne volt az aláírás, két kollégám tanúzása, plusz a zseton leszámolása is). Azóta kétszer írt vissza, hogy köszi az üzletet és a motor tényleg olyan, amilyennek hirdettem.

Tehát a varázsszó: korrektség.