Ennek fényében pontosan hogyan kell értelmezni ezt a részt?
Egy nő álljon a sarkára, s ellentmondást nem tűrően tegye helyre a zaklatóját úgy, hogy az az ajtó alatti résen foljon ki szégyenében!
Szerintem ez úgy hat, mintha az áldozathibáztatásnak azt a változatát játszanád, hogy számonkéred az áldozaton, hogy miért nem ő domniálta az adott szituációt, amiben a zaklatás történt.
Talán azért, mert a zaklatás mindig akkor történik, amikor a zaklató van domináns pozícióban?
Ugye nem azt halljuk, hogy a ministránsfiú mászik rá a papra (off: jé, egyikük sem nő!), hanem a fordítottját.