pl.
https://imgur.com/a/LDzmeuP
A kérdés az az, hogy a groteszké vált világban felismerjük-e, hogy a groteszk - mint műfaj - az nem a görbe, hanem a normál tükör tartását jelenti és ez viszont művészeti produkcióként kevésbé értékelhető.
De hát ez bőven nem új dolog! Pár hete egy topikban a fény újjászületése kapcsán, a náci esztétikáról kifejtett gondolataim miatt a topiknyitó inkább gyáván törölte az egész topikot, semhogy vitába szállt volna azzal, ami nem tetszett neki. Ők pl nagyon pontosan felismerték, hogy a groteszk nem a művészi szabadság körében értelmezendő, hanem tulképp a művészet magasztosságával szembenállónak tekintendő.
Némi kitérő: anno én Szolnokon katonáskodtam felderítőként. Ez "elit" alakulat volt, és valamilyen protokoll részeként rendszeresen kellett un. bemutatókat is tartanunk idelátogató külföldi katonai vezetőknek, veteránoknak, vagy épp a hazai potentátoknak, ami a laktanyán belüli akadálypályán való rohangálásból, vaktöltények durrogtatásából, helikopterből kötélen leereszkedésből, imitált közelharcból és hasonlókból állt. Kreténség volt az egész, de járt érte jutalom hazamenetel - szóval szerettük. Na most szándékosan úgy volt összeállítva a század, h az állományba tartozott néhány olyan ember is, akik a felderítő kiképzésben nem vettek részt, hanem ha valamilyen szolgálatot (pl konyha) kellett adni, akkor leginkább ők lettek erre kijelölve. Ilyen volt @H honvéd is, akinek szédítő kancsalságán túl is volt valami Down-kóros a megjelenésében. De valami adminisztrációs hiba folytán egy alkalommal szegény @H bekerült a bemutató csoportba. Amikor az imitált közelharc betanításáért felelős Furkó őrnagy (legendás karate mester) meglátta szegény @H-t, akkor a maga "nyers" stílusában kifakadva zavarta el csoportból: hát hogy néz ki ez az ember!? ezt rakják a bemutató csoportba!? - nem törődve azzal, h egy érzékenyebb lélek komoly, terápiát indukáló traumát szenvedett volna a megaláztatástól. De sztem @H elviselte az ilyesmit különösebb megrázkódtatás nélkül - úgy volt "összerakva".
Visszatérve: az őrnagy korántsem píszí megnyilvánulásában a természetesség jelent meg amivel a groteszk egyáltalán nem rendelkezik. És ezt a hiátusát azzal próbálja legitimálni, h arra hivatkozik, h a világban sincs már meg a természetesség. Nos ez utóbbival kapcsolatban igaza van, egyre kevésbé van meg (pusztul a világ), de abban már nincs, h ez legitimálná amit művel. Pontosan, h ellen kéne állnia ennek, és nem a rothadást kéne megénekelnie. És ez az ellenállás a náci esztétikában megvan. Lásd Leni Riefenstahl filmjei, vagy Arno Breker szobrai.