véleményem szeirnt aki így gondolkodik, az sem kapott meg mindent annak idején...
Lehet igazad van. Átlagos gyerek vagyok, elvált szülők gyermeke. Apám alkoholista volt, mostoha apám pedagógiai módszere a verés volt. (Tényleg jó, hogy túléltem az öklét és most itt baszogathatjuk egymást, legyünk pozitívak.) Az a szerencsétlen váláskor magára akarta gyújtani a házat, de a végén pont magát nem sikerült. Így elmondhatom, hogy voltunk nincstelenek is. Volt még sok minden, kijutott vastagon a jóból. Tehát, ha úgy nézem, tuti biztos,hogy nem kaptam meg mindent, amire vágyam, viszont sok olyanban volt részem, amit meg egyáltalán nem kívánok senkinek. Oszt mégis felnőttem.
De nem akarom sajnáltatni magam, bőségesen kompenzált az élet.
Reklámot nem nézek, a gyerekek nem is tudják mi az. Értékrendem teljesen más, most bármelyik másik gyermekes felnőtté. Ja és kutyám sincs, meg fészbúkom se. Ha valakiről tudni akarom mi van vele, felhívom, vagy felkeresem személyesen.
Az abortuszról meg: nem viccből csináltatják a nők, ne gondolj rá, mint egy hobbira. Egyszer fordult elő az életünkben, úgy raktam utána össze az asszonyt pici darabokból. (Lelkileg rettentő megviselő.)