( Pene | 2020. 01. 08., sze – 15:40 )

Nem kell semmit számolni, hiszen ezek fent vannak a neten :) Amúgy te Gyurcsány éráról beszéltél a kommentedben, az pedig 2004-2009, nem pedig 2002-2010. Ha a teljes szoci időszakot hasonlítjuk össze (most már ezt látom a kommentedben), akkor ezt tekintve még jobb is a helyzetük szerencsétleneknek, hiszen 2002-2004 és 2009-2010 között jobban teljesített a gazdaság nagy átlagban, mint szigorúan csak a Gyurcsány időszakot figyelve. De ismétlem: ha Gyurcsányt vaknak tekintjük, akkor Orbán is az. Semmiképpen sem félszemű.

Meg amúgy nem érdemes leragadni az összegzett, csupán egy ország (és nem a benne élőkre lebontott!) teljesítményt mérő GDP százalékoknál, hiszen azt nem tudják az emberek megenni, nem tudjuk, hogy ebből a GDP növekedésből mennyi hasznosult az emberek jólétét illetően. Érdemes továbbmenni, és legalább vásárlóerő paritást nézni a GDP-nél, illetve nem országra, hanem állampolgárokra lebontva nézni mindezt, vagyis egy olyan mutatót (GDP per capita, PPP-alapon), amibe immáron emberekre lebontva megjelenik az is, hogy a pénzéből mennyi terméket és szolgáltatást lehet vásárolni az adott évben: https://data.worldbank.org/indicator/NY.GDP.PCAP.PP.CD?end=2018&locations=HU-SI-SK-CZ-RO-AT-PL&name_desc=true&start=2002

Ez már ténylegesen mutatja (de persze a sima százalékos növekedés is ezt jelzi), hogy sereghajtók voltunk, és azok is vagyunk, a mellettünk lévő államok jobban (de minimum ugyanúgy) teljesítettek, mint mi. Vagyis átlagban a magyar ember 2002 óta - a régiós versenytársakat nézve - kevesebb plusz kenyeret és húst tud venni, mint amazok. A románok, a szlovákok, az osztrákok stb. Ami az ábrából kitűnik még, hogy Gyurcsány alatt tényleg csak éppenhogy nőtt az életszínvonal, ami gyász. De az is tökéletesen látszik, hogy habár Orbánék alatt is nő a vásárlóerő, de az utolsó előtti helyről nem tudnak elmozdulni, ergo tök mindegy a magyarok számára, hogy kinek hívják a miniszterelnököt és annak ki a pénzügyminisztere. Matolcsy és Varga ugyanúgy utolsó előttiként tartja az országot, semmivel sem jobbak, mint egy román vagy szlovák miniszterelnök, sőt: ránk nézve rosszabbak azoknál (vagyis egy szlovák pénzügyminiszterrel és programmal jobban járnánk, mint a sajátunkkal). Vagyis - és ez itt a nagy tanulság - azt kell látni, hogy vagy együtt mozgunk a régióval és a világgazdaság húz minket felfelé vagy lefelé, vagy éppen még ezt sem sikerül teljesíteni és habár növekszünk, de a versenytársak gyorsabban. Lehet hasonlítgatni a korszakokat, de abból sehogy sem jövünk ki jól: nem sikerült előretörnünk se Gyurcsányék, se Orbánék alatt, balfasz mindkét brigád.

Amit nagybetűvel írtál: igaz, de félrevezető. Ahogy fentebb is említettem: mindig érdemes legalább ppp alapon figyelni a számokat, az egy sokkal összetettebb mutató. Vagyis létezik olyan, hogy a GDP csökkent, miközben az emberek jóléte és vásárlóereje nő. Ahogy látható a fenti ábrán is: Gyurcsány alatt is kb. konstans nőtt a vásárlóereje a magyaroknak, mégis a szocik időszakát nézve lejjebb kerültünk a régiós versenytársak színvonalához nézve. Ez übergáz. Erre jött Orbán, einstandolta a magánnyugdíj pénzeket és ráborult az EU-s zsírosbödön is Magyarországra (ezek hatalmas extra összegek önmagukban is), s eközben nemhogy előrelépni nem sikerült, de ismét csak rontottunk (habár az Orbán éra alatt is konstans nőtt a vásárlőerőnk). Most akkor két béna közül tényleg választani kell, hogy melyik a kisebb balfasz? Nem örülök, hogy ilyen pancserek vezetik az országomat.