A fejlesztők a saját trágyadombjukon azt csinálnak, ami jólesik. Az UAT/prod környezetben, mivel _nem_ ők tervezik/menedzselik az erőforrások allokálását, maximum kér_hetnek_ az üzleti területen keresztül újabb gépeket, több erőforrást valamely szolgáltatás alá. Pontosabban jelezhetik, jelezniük kell, hogy adott fejlesztési igény megvalósításához milyen erőforrásokat kell biztosítani az éles üzemben.
És 2019-ben elvileg valóbanminden (minden is!) konfigmenedzsmentből megy, de ettől még nagyon-nagyon messze áll a világ (Egységes konfigmenedzselj három-néyg féle alkalmazásszervert, 4-5 különbőző OS-t, legalább három virtualizációs platformon, hálózati határvédelemmel, kapcsolatok auditált rögzítésével, tok-vonó. Ja, hogy ez értelmes költségkeretből nem megy? hát ez az...)
Amikor van 50-100 gép, mind egyedi beállításokkal, akkor nemk. mindegy, hogy az adott gépen történik meg egy xml/yaml/akármi fájl módosítása, vagy egy (pontosabban több, mert a teszt/éles rendszereket konfigmenedzsmentben sem kezelhetem egyben!) gépen egybeömlesztve? Ha valamit ilyen környezetben újra kell építeni, mert összerosálta magát, akkor sokkalta egyszerűbb a legutóbbi (napi) mentést visszarakni, mint nulláról felépíteni/bekonfigolni egy vadi új gépet. Persze, ha adott funkcióból kell csillió+1, akkor lehet f...ni a vm-eket szakmányban, de ez a helyzet nem mindenütt áll fenn.