Bár még nem hallottam a podcast-ot, de feltételezem, hogy közoktatásról van szó. Magam a felsőoktatásban vagyok, és itt a legjobb diákokkal projektekben, illetve a Tudományos Diákkör (TDK) keretében szokás foglalkozni, esetleg közösen publikálni. Első- és másodévesek számára eddig is voltak felzárkóztató kurzusok, most én is korrepetálok. A közel 100 bukással veszélyeztetett diák közül csak 6-8 él az ingyenes lehetőséggel.
A közoktatásban nem sok olyan dolgot tanul meg a gyerekünk, amire a valós életben szüksége van (érdemes ránézni Halácsy Péter kezdeményezésére), ezért hogy magasabb szinten tanulja meg a kovalens kötést, vagy a zenetörténetet, nem érdemes kínozni se utazással, se magánórákkal. Inspiráló környezetet kell neki teremteni, ha egyáltalán lehetséges. Ha a gyereket érdekli valami, akkor ragad rá az ismeret. Habár nincs meg minden az interneten (még angolul sem), de a most elérhető tudás, meg 30-40 éve elérhető, az ég és föld. Gondolkodni, mérlegelni, guglizni kell megtanítani, meg a soft skill-ekre (hogy tudjon másokkal kapcsolatot teremteni), valamint nem kell hagyni, hogy megbukjon. Ha csak a szülők akarják, hogy egyetemre menjen a gyerek, akkor ő sosem fogja elvégezni; ha viszont van benne elszántság, akkor iskola nélkül, az internetről összekaparva az ismereteket is meg tud tanulni bármit.
Úgy vélem, hogy hagyni kellene, hogy a gyerek gyerek lehessen. Nekünk felnőtteknek heti 40 óra a penzum (igaz, gyakran nem férünk bele). Mennyi egy iskolásnak? (Reggel 8-tól délután négyig, és rosszabb esetben otthon kell még a házit megcsinálni és készülni a soros dolgozatra, vagy éppen a közelgő felvételire.) Igen, nálunk is erről szólt az ötödik és hatodik, de a sikeres felvételi óta a lovak közé lett dobva a gyeplő.