( Oregon | 2019. 12. 06., p – 08:05 )

Élni tudni kell. Nálunk a családban van 4 autó kettőnkre. Átlagban 10e km per év per autó futással. Nemrég azt számoltam ki, hogy az optimális beszállás 100e++ km és 4-7 éves kor között van. Megtartás min 5 év. A karbantartás költségeiből nem csinálok érzelmi kérdést, mindent megcsinálok rajtuk a birtoklás utolsó napjáig.

 

Már nem akarok új autót venni. Nincs értelme. Két éve bementem egy Mercedes szalonba az új e coupe miatt. Pont átadás elött volt egy ilyen. 34,5 milla kedvezménnyel 32,4M. Arra jutottam, hogy kell a fasznak. Majd max, ha 20 lesz. A vicc az, hogy egy másik szalonban bent van most az autó 32e km-rel és 2 évesen, 20 milláért. Megnéztem, mert a kisördög bennem megvenné. Az értékesítővel poénkodtam, hogy annyira pofátlan lenne az ajánlatom, hogy szégyellem kimondani. Erre azt mondta ne fogjam vissza magam, mert az utolsó három hónapban én voltam az első aki elkérte a kulcsot. Azt tudni kell, hogy a márka vásárlóinak több, mint 95%-ka nem készpénzes. Őnekik a használt szóba sem jöhet, mert a kamat itt jóval nagyobb. Lelkesen mentem haza, megveszem, megérdemlem érzéssel. Otthon leültem számolni. Tőkeköltség, jövőérték, amortizáció. A vége az lett, hogy kell a faszomnak. Az jött ki, hogy évi 3milla a bukó a következő 5 évben még így is az autó. Úgy számoltam, higy 15-16-ért elhozom.  Az első évben annyit buknék, mint a mostani e coupem ára. Amikor ezt végig gondoltam, lenyugodtam és elmúlt a szerelem.

Neked és a hozzád hasonlóan gondolkodóknak hálás vagyok, hogy buktok helyettem. Köszönöm. ;)