Jó úton jársz a temető felé, ha a bizalmi elv alapján közlekedsz... Meg sem tudom számolni, hogy hány lehetséges balesetet sikerült megúsznom, mert a bizalmatlansági elv alapján közlekedek. Kezdve a nagyon sietős, seggbebújós, indexet nem használó, 5 méter előnyért előzgető autósoktól (akit utolérek a következő lámpánál) a sötétben félvakoskodó, bizonytalan és rettegő, a főúton 70 km/h-val a padka és a felezővonal között imbolygó T-matricás frissjogsisokon át a helybéli, idült alkoholistákig, akik úgyis csak 200 métert mennek a főúton, mert az egyik mellékutcából a másikba fordulnak át a kocsmáig, de a kifordulás manőverével engem kényszerítenek vészfékezésre. És a kivilágítatlan falusi biciklistákról nem is beszéltem. Sem a fejhallgatós, telefonnyomogató tinikről. Sem a sztereotípiát bizonyító Audis/BMW-s agyagedényekről.
Csak azért nem vagyok halott és nem vagyok börtönben, mert a közúti közlekedésben SENKIBEN nem bízok.