Szép mérnöki megoldások vannak benne, érdekes is, kicsit újdonság is, nosztalgikus is (ezért sokaknak egyből csorog a nyála), de összességében nem látom benne, hogy mitől lesz ez olyan jó a használójának.
Egyrészt a méretek: én megszoktam és szeretem, hogyha egy telefon vékony (a legjobb ebből a szempontból az oneplus x-em volt a maga 6.9mm vastagságával). A 3 dimenzióból ez talán a legfontosabb, mikor mondjuk (far)zsebre vágod a telefont, mert kis túlzással tök mindegy mekkora a téglalap, ha vastag. A razr összecsukva 14mm, ami szerintem vastag. A legtöbb mai okosteló ehhez képest "penge" vékony. A másik a szélesség, ott sem nyerünk semmit ezzel a designnal, egy csomó 72mm körüli szélességű telefon van, amit máskor simán lepéklapátoznak, mert egy kézzel nehéz átérni. Ez is olyan széles, összecsukva meg kinyitva is. Az egyetlen ahol sokat nyersz, az a hozza, 4-5cm-rel rövidebb összecsukva, mint egy átlag péklapát. De a vastagsága -meg a 200+ gram súlya- miatt lehet jobban érzed a zsebedben.
A másik a külső kijelző hasznossága. Hogy megjelennek az óra és értesítések, az oké. De hogy bármi hasznos tevékenységet lehet rajta végezni, az nagyon erőltetett. Látszik, hogy ki kellett valamit találni, hogy el lehessen mondani, hogy nem kell mindig kinyitnod a telót, mert pl ezen is lehet emailt olvasni. De szívesen megnéznék egy statisztikát, hogy a külső kijelző csekkolása után majd hány %-ban nyitják ki a juzerek a telefont, hogy _használják_ is. És ha úgyis mindig kinyitom, akkor miért jó, hogy össze van csukva és van második kijelző? És melyik a jobb felhasználói élmény? Ha a telefon magasságán nyerünk ugyan 4 centit, de állandóan nyitogatjuk/csukogatjuk, vagy ha 4 centivel hosszabb (de zsebben vékonyabb), és nem kell nyitogatni?