Alapvetően konzervatívak a nézeteim, de van bennem némi liberalizmus is, szerintem ez nem bináris természetű dolog. Szóval értem, amit írsz, de erről azt gondolom, hogy ha csak a közösség számít, az egyén boldogsága nem, akkor viszont nem érdemes élni, nem érdemes túlélni. Mivégre a társadalmi szinten való túlélés, ha az egyén nem lehet boldog, életét kényszerek határozzák meg? Ha az erkölcsi kényszerek által meghatározott boldogtalan élet az alternatíva, akkor akár a pusztulás is jöhet. Mert azt hiábavalóságnak gondolom, hogy elmondhatjuk, fennmaradt az európai keresztény társadalom, csak benne boldogtalan emberekkel. Ennél talán az is jobb, ha nem marad fenn.