( locsemege | 2019. 09. 28., szo – 21:19 )

Azért na. Abban igazad van, hogy nagyon elméleti síkról nézve bármilyen frekvencián PWM, de ha teszem aztéletem első 100 évében be van kapcsolva egy lámpa, utána 900 évig ki van kapcsolva, akkor cseppet sem lesz az az érzésem, hogy ez a lámpa 10 %-os kitöltés miatt azt a hatást hozza, mintha a névleges feszültségének 10 %-ával járatnánk. Azt fogom tapasztalni, hogy egész életemben vakító fényerővel világít. Tehát de, van köze a rendszer időállandójához: a PWM által keltett fizikai mennyiségnek nem szabad jelentős mértékben ingadoznia, s ekkor az eredmény olyan lesz, mintha analóg módon szabályoznánk, csak alacsony veszteséggel. Ha izzólámpát PWM-mel vagy fázishasítással szabályozol - szegről-végről az is egyfajta PWM, csak nem lineáris -, akkor az izzószál termikus tehetetlensége adja az időállandót, LED-eknél többnyire a átásunk lassúsága, ha úgy tetszik, a biokémiai időállandó lesz az.

A vonat motorjánál pedig van egy villamos tehetetlenség, ez az L/R időállandó, bár van benne csalás, hiszen az áram viszont U/R, így végül is 1/R-rel arányosdan nő. Ezzel csak azt mondom, hogy ez okozza, hogy R=0-nál hiába végtelen az időállandó, az elvileg végtelen nagy stacioner áram miatt mégis lesz áramingadozás, legfeljebb lineáris.

Aztán ott van a rendszer mechanikai időállandója, amely a tehetetlenségi nyomatékból és ha jól sejtem, a súrlódásokból jön.

Úgyhogy valóban azt nevezném PWM-nek, aminek a hatása közel ekvivalens azzal, mintha a kitöltési tényezővel azonos konstans jellel vezérelnénk analóg módon.

tr '[:lower:]' '[:upper:]' <<<locsemege
LOCSEMEGE