Kreativitás vs. monotonitástűrés
Dolgok átlátása vs. precizitás a részletekben
A szorosan vett kódolásban az egyetlen valamennyi intelligenciát kívánó rész az, hogy egy metódushoz képes legyél megadni egy olyan input-output halmazt(*) ami reprezentál egy kijelentő mondatot az adott metódussal kapcsolatban. Ez kb. ekvivalens az értő olvasás képességével. Értem én, hogy ha valaki ma szétnéz az FB-n, akkor az értő olvasás is szuperképességnek tűnik, de azért lássuk be, hogy nem az.
A trükk éppen az, hogy minden mást (architektúra, üzleti és technikai domain tudás), ami hagyományosan a programozás művészetének része, más kell tudjon, és mindenki csak egyet ezekből.
Meglepődés biztos, hogy lesz (és persze az ördög a részletekben van), csak az a kérdés, hogy ki fog meglepődni.
*: output alatt értve az exceptionöket is.