Számomra az "Egymillió pici Krisztus" a favorit.
A művelt, visszafogott stílusú szomszéd néni a '60-as évek elején tanácselnök volt. Ő mesélte egy tanácsülésről:
- És hogy gondolja ezt az elvtárs?
- Háát csak úgy, lábtúl láb.
Az elnök asszony nem tudott uralkodni magán - visítva felröhögött.
(Ha valaki igazán nem értené: L'art pour l'art.
És a kérdezett tényleg nem tudta mit beszél.)