Ez a disztrókészítők hibája IMHO. Ahogy a JRE-ből van több verzió, úgy a JFX-ből is kellene több verzió. Sima upgrade során egy inkompatibilis verzióra cserélték le a JFX csomagot. Nem bugfix volt, hanem konkrét fájlok kerültek teljesen új helyekre. Nyomtam egy apt-get upgrade-et egy random napon a 18.04-es LTS Ubuntumon és eltörtek mindent, ami JFX.
A csomagverzió visszatartása egyelőre megoldás, de az upgrade PITA lesz: ha felrakom a 11-es-hez tartozó JFX-et, akkor hirtelen nem fog működni semmi, ameddig nem frissítek mindent egyszerre. Vagy megoldom, hogy egyszerre fenn lehessen a kettő.
A Java nagyon jól ki van találva, meg van tervezve, aztán a végén egymásra van hányva minden :-) Ha egyszer rendesen fel van telepítve, és a fejlesztő nem használt eleve tiltott API-t, akkor 10+ éves binárisok probléma nélkül elindulnak.
A natív komponensekhez szerintem katasztrofális a Java megoldása, hogy hogyan kellene telepíteni őket. Főleg amit a Debian csinál: külön csomag a natív illesztő C-ben írt és a Java-ban írt fele, miközben a kettő egymás nélkül értelmetlen. Mi csináltunk egy rendszert, amivel a natív dolgokat a JAR mellé tesszük, és a platformot automatikusan felderíti a rendszer. Így a usernek nem kell semmi telepítéssel vacakolnia: csak bemásolja a programot, elindítja és működik. Persze csak azokon a platformokon, amikre csinálunk binárist :-).
Egy "kis" odafigyeléssel nagyon jól lehet Javával dolgozni, de könnyen rémálommá tud válni.