Sajnálatosan bőven vannak, és egyre többen, annyira korlátolt emberek, akikről erősen vélelmezhető,h önmaguktól soha, de még segítséggel sem lesznek képesek nemhogy meghaladni, de még felismerni sem önnön korlátoltságukat.
Én azt hiszem ez a fajta korlátoltság az igazsággal való szembenézés terhéből ered. Ezek az emberek maguknak hazudnak elsősorban. Maguk előtt tagadják el és le az igazságot, vagy épp relativizálni próbálják, vagy kitalálnak bármit csak ne kelljen szembenézniük vele. Teljesen abszurd a dolog, de mégis valóságos, tapasztalható.
Ennek kéne a metodikának lennie: ne hazudj magadnak! Rögtön értenéd, h más vélt/valós bűnére hivatkozás nem menti a tiédet! Vagy pl. nem válik a hamis igazzá attól, h esetleg jobban érvelsz annál, mint aki az igazat mondja. Nekem megpróbálhatsz hazudni, elviselem, részben átlátok rajta. Magadnak ne hazudjál!