( kovi | 2019. 05. 27., h - 11:49 )

Én amikor meglátom másoknak milyen problémái vannak, egy pillanat alatt rájövök, hogy bazz az én életem tökéletes ahogyan van :/ és ezt elég keserédes ízzel tudom akárcsak leírni is.

Off: emlékszem három éve be kellett szaladni a gyerekkel a kórházba egy elég csúnya fertőzés miatt. Uhh de be voltunk szarva. Aztán a váróban odajött egy kislány hozzánk, és megkínálta az én kislányomat ropival. Elég nagy szeretettel, önzetlenül odajött és talán még meg is simogatta az enyémnek a haját. A világ fájdalma volt rajtunk, persze most sem kívánok ilyen fertőzéseket, de.. leálltunk beszélgetni a kínálgatós kislány szüleivel. Annak a pici lánynak meg azért volt némi fájdalom az arcán, mert pár hónappal korábban operálhatatlan agydaganattal diagnosztizálták, és jóformán a kórházban laktak, nem járt más iskolába sem. Szerintem készültek a pillanatra, a szülei totálroncsok voltak már.

Tavaly a gyerekkel be kellett szaladni a traumatológiára, mert a combját felnyársalta egy éles acélkapmó. Miután kiszedtem belőle, nyilván elzavartak minket a kórházba, mert vidéken voltunk és ott nincs rendes ellátás - irány vissza Debrecen. Amíg ott vártunk a sorunkra mellénk ült egy idősebb néni az unokájával, akinek a lábfejét részben kb. levágta vagy szétroncsolta vagy mittudomén a kerti ásó. A baleseti sebészet gépészkedése után is merő vér volt a kislány mindene és azon elmélkedtek, hogy most mi lesz.

Apám a második agyműtétje után engem más néven szólított meg ilyesmi, én meg hirtelen meglepettségemben olyasmit éltem át, mint aki beleül egy kád jeges vízbe. Úgy fáztam mint az állat. Másnap is mentem hozzá, valamivel jobb volt, de azon méláztam most akkor mi lesz. A szomszéd szobában meg egy kisgyerek feküdt, akinek a plüssmacija oda volt téve a mellkasára és szerencsétlen nem tudott semmit csinálni, mozgásképtelenül és bekötött fejjel becsövezve csak nézte a macit és érzéstelenre bénult arcán folytak a könnyei. A szülei sem voltam sehol.

Szóval minden viszonylagos. Szokták mondani, hogy a fenti jellegű videókból erőt lehet meríteni meg minden, igen. Én kifejezetten javasolnám is a saját karjukat vagdaló tizen-huszonéveseknek gondolkodásra, hátha meglátnák amit legtöbben: amit egyesek a világ legkeményebb helyzetének látnak az bizony nem az, szóval jó lesz összerántani a vadszőrt a seggükön amíg lehet. Tudom, szemét dologként is értelmezhető amit írtam, de nem szemétkedésből írom: de az ilyen videók után érdemes leltárt csinálni az embernek a kínjairól. Már nem lesz olyan sok. És egy ilyen felismerés után át lehet kapcsolni segítő üzemmódba is, csak jelzem hogy gkaroly éppen gyűjtöget alapítványi átalakuláshoz.

--
Vortex Rikers NC114-85EKLS