az árba ez (ennyi ideig tartó támogatás) fér bele.
Vagyis, ezt így az Intel önkényesen eldöntötte.
Az igazság viszont továbbra is az, hogy...
- Az Intel hallani sem akar arról a lehetőségről, hogy hétköznapi felhasználóknak fizetős supportot adjon, megfizethető áron. Pedig ez fenntartható és etikus lenne.
- Az Intel hallani sem akar arról, hogy a felhasználók Windows 10-et használjanak Sandy Bridge alaplapokon, szeretnék inkább, ha megvennék az újat és kidobnák a régit. Nem fogom még egyszer belinkelni az Intel Support Forum topikokat, úgyis ignorálod.
- Az Intel egyetlen opciót hajlandó biztosítani a felhasználóknak: megvenni az újrafeltalált kereket és kidobni a még mindig jól működő, régi eszközt. Nem azért, mert nincs fizetőképes kereslet (a józan ész is könnyen megcáfolja ezt a baromságot, lásd lejjebb). Azért, mert sokkal több profitot realizálnak úgy, hogy az arroganciájukkal egy alapvetően fenntarthatatlan rendszert tartanak életben, és világméretű pazarlást idéznek elő egyes használt hardverek terén. Mindeközben nagyságrendi gyorsulást, valódi, "ütős" innovációt se tudnak már felmutatni az egyes lapkakészletek között, legalább is a Sandy Bridge-hez képest. Tehát, messze nincs akkora különbség egy Sandy Bridge és egy Pentium 4 között, mint egy Sandy Bridge és egy Coffee Lake között teljesítményben, benchmarkok alapján. Pedig ugyanannyi idő telt el a kettő között. Mivel az Intel képtelen már innoválni, így mesterségesen, a driver-frissítések elmulasztásával avultatja el a régi hardvereket.
A TechCrunch egyik korábbi cikke szerint 75 millió Sandy Bridge-et (2. generációs Intel chipset) adtak el. Húzzuk be ezt minimumnak, tehát feltételezzük, hogy ennyi legalább kint van a felhasználóknál. Ha a 75 millió gép tulajdonosának egyenként felajánlanák, hogy fizessenek egy dollárt a Windows 10 driverért, és mondjuk a Windows 10 jelenlegi 54%-os részesedése alapján ezt meg is tenné a 75-ből 40 millió ember, akkor 40 millió dollár ütné az Intel markát. Tekintettel arra, hogy egy Intel senior mérnök éves átlagfizetése jelenleg 103,124 dollárra jön ki (forrás: Glassdoor), a 40 millióból 387 Intel senior mérnök éldegélne el vígan egy éven keresztül. Ennyi bőven elég lenne a Windows 10 driver lefejlesztéséhez, egy év alatt. Sőt véleményem szerint ennek tizede is elég, bár ebben már nem kell, hogy egyetértsünk. Ha 40 millió embert megkérdeznének, hajlandó-e arra fizetni 1 dollárt, hogy ne kelljen új gépet vennie a Windows 10-hez, valószínűleg nem lenne sok ellenkező. Többségük valószínűleg csöveseknek is több pénzt ad egy év alatt.
Az Intel 2018. 3. negyedéves bevétele 16 milliárd dollár volt (forrás: intc.com). Ez azt jelenti, hogy az Intel negyedéves árbevételének 0,2%-ából kijönne az előbb levezetett 1 éves driver írás, akár 387 senior fejlesztővel. Ennek valószínűleg a tizede is elegendő lenne egy Windows 10 chipset, grafikus és hálózati kártya driver elkészítéséhez, teszteléséhez. Tehát, a negyedéves bevételének jóeséllyel még a 0,1%-át sem vinné el egy Windows 10 driver írás. Ezzel szemben a 40 millió felhasználónak mai áron is legalább 100-150 dollár szükségeltetik, hogy legalább egy harmadik generációs használt asztali gépet vagy laptopot beszerezzenek, amelyre elérhetőek támogatott Intel driverek Windows 10-re. Ez 40 millió felhasználónak összességében 6 milliárd dollárjába kerül. 75 millió embernek pedig 11,5 milliárd dollárba. Ekkora kárt okoz az Intel a piacnak, illetve a társadalomnak, ami amúgy a bevételének ezredrészéből elkerülhető lenne. És akkor az okozott környezetszennyezés, elektronikai-hulladékgyűjtés költségét még nem számoltuk bele.
A fentieket tekintve, az Intel egy undorító, mocskos, rohadt szemét, arrogáns nagyvállalat, aki az erőforrásainak apró töredékét sem hajlandó arra fordítani, hogy a még mindig működő, a Windows 10 követelményeit jócskán túlteljesítő termékeit tovább használhassák, ugyanarra a célra, amire előtte, egy újabb operációs rendszerrel. Persze, védd csak nyugodtan őket, és kötelezően kizárólag az ő érdeküket szemlélve alkoss véleményt. Már kezdem valamelyest megszokni.