"másrészt -némi túlzással- Palkovicson kívül senki nem tudja mi fog történni és mi miért történik."
Na, ez már önmagában tragikus következményekkel járhat a magyar tudomány jövőjére nézve. Ha nem akar az ország teljesen lemaradni a nyugattól, akkor szükség lesz a munkájukat magas színvonalon végző kutatókra. Magyarországon nehezebb körülmények között lehet kutatni (rosszabb az infrastruktúra), alacsonyabb fizetésért. Az egyetlen, amiben az ország képes lenne versenyképes lenni, az a stabilitás.
Amúgy az eljárásrendre: elfogadhatónak azt tartom, hogy az ország a GDP kb. akkora százalékát fordítja alapkutatásra, mint egy egészséges, nyugat-európai ország (amúgy pl. az ázsiai kistigrisek, amikor fel akartak zárkózni, többet költöttek, sikerült is egész jól felzárkózni). Azt is szükségesnek tartanám, hogy az akadémiai kutatóintézet-hálózat rezsi- és alapbér-kerete (a kutatói álláshelyek számában) ne csökkenjen, és az Akadémia ossza el. Nagy kincs a kutatóintézet-hálózat, nagy veszteség lenne (az országnak) tönkretenni. Amúgy kifejezetten gyanús csúsztatásnak tartom, hogy palkovics nyugati példaként a Helmholtz-Gesellschaft-ot emlegeti csak (hogy ott milyen sok kiváló alkalmazott kutatás folyik; pedig azért ott is van szépen alapkutatás), és közben nagyon hallgat arról, hogy a németeknek amellett van még a Max-Planck-Gesellschaft (84 intézet, zömében alapkutatás), és a Leibniz-Gemeinschaft (91 kutatóintézet).
A költségvetésük
Max-Planck-Gesellschaft: 1.8 milliárd euró, 22000 alkalmazott (2016)
Leibniz-Gemeinschaft, 1.8 milliárd euró, 18700 alkalmazott (2017)
Helmholtz-Gemeinschaft, 4.38 milliárd euró, 38733 alkalmazott (2017).