(Örülök, hogy érdemi párbeszéd alakult ki egyébként, meglepő, és felüdülés, hogy nem torkollott ez a szál is egyszerűsítésekbe, köszönet érte.)
Nem hallgattak el azok a hangok, hogy hallgattak volna el, itt beszélgetünk :). És rengeteg film szól a kizsákmányolásról, nem csak a múlt komcsijainak ekézése van a filmekben, sőt. A másik, hogy ennek 90% se most, se előtte nem jutott el a kizsákmányoltakhoz, vagy ha eljutott, nem érdeklete őket, mert minek érdekelné.
A felvetésed a helycseréről jogos, sok "szerencsés" elég esélyes, hogy hasonlóan könnyen "ingyenélő" lenne egy tragikusabb múlttal, és segéllyel a hóna alatt. De, ettől még azt, hogy létrehozták maguknak páran a jobb életet, az nem csak szerencse. Ez a retorika nagyon könnyen lebecsüli, lenézi, semmibe veszi, szerencsének nevezi azt a gürizést, amit egy-egy ember a szakmai múltjának.
Viszont, ahogy fentebb írtam, ez csak egy származtatott beszélgetés, aminek az alapja felé kéne elmenni: van-e szabad akarat, vagy minden csak következmény? Ha következmény, akkor áldozat csak áldozat, sikeres csak szerencsés. Ha van szabad akarat, akkor annál pusztítóbb kevés dolog lehet, mint szerencsének bemutatni a szabad akarat és önként vállalt szenvedés eredményét.
Csak adalékként: ha nincs szabad akarat, miért várod el, hogy én megváltoztassam a véleményem? Hiszen nincs véleményem, csak következmény vagyok. Ugyan így nem várhatom el ezek szerint tőled, hogy változzon a véleményed, hisz nincs is olyan? :)