A fő probléma az, hogy pénzzel nem lehet megoldani mindent, csak ezt nem hiszik el emberek. Hozzávágsz egy lottónyereményt egy átlag emberhez, és hopp nem születik dollármilliárdos cég belőle, sőt, még jobban tönkreteszi magát az ember, mint előtte amilyen életszínvonalon élt.
Viszont, rengeteg ember akarja pénzzel megváltani a lelkiismeretét, és még csak arra se veszi a fáradtságot, hogy olyan szervezeteket keressen és támogasson, akik tényleg tudnak eredményeket elérni, hanem csak odaadja az utcalakónak a pénzt, annak, aki jelenleg hihetetlen lerombolt elmeállapotban van, és ötlete sincs hogy juthatna ki ebből a veremből, amiben van.
Miután nem sikerült rávenni az amúgy meglepően nagy százalékban antiszociális előkelőket és üzletileg sikereseket, hogy odaadják a pénzüket a szegényeknek, akkor mindig jön az adóztatás, amikor abból kiderül, hogy nem pénz kérdése, pontosabban egy minimális pénzmag megléte után nem pénz segít, akkor ... hát igazából ez már nem szokott kiderülni, csak tovább kérnek-követelnek. Az értelmes befektetők szokták elmondani, hogy "hiába adnék pénzt, neked most nem az segítene". (Jelzem, itt nem az éhezőről van szó, hanem az átlag alatti életet élő, kitörni vágyó emberről. Az éhezőnek tényleg kb. 0 eszköze van, oda tényleg egyszerűen pénz kell.)
Az alap kérdés eggyel visszább van: biztos, hogy mindenért a külvilág a hibás? Amíg az ember modellje ebben a logikában az, hogy magatehetetlen eredménye a környezetének, addig ez egyébként logikus következtetés. Kérdés az, hogy biztos-e? A pénz hiánya, a vélt és valós egyenlőtlenségek a hibásak csak? Biztos, hogy egyenlőségbe áthelyezve a jelen emberállomány egyenlőséget is tartana fenn tovább? Hogy mindenki pont ugyan olyan jól élne fél évvel az alapjövedelem széleskörű bevezetése után? Hogy mindenki egyben tudja tartani az életét?
Csak hangosan gondolkodtam, és egyszerűsítettem, túloztam, mielőtt valaki téglát vág hozzám. Tudom tudom, most leszóltam mindenkit, kérlek olvasd újra, próbáld elképzelni, hogy nem vagyok az ellenséged. Mert nem vagyok.