( ironcat | 2019. 02. 08., p - 17:59 )

Mondjuk én az oroszból soha nem erőltettem meg magamat. (És még így is a haladó csoportba kerültem a főiskolán.) Egyszerűen azért, mert esélyt sem láttam arra, hogy nekem valaha szükségem lehet rá. Soha nem vágytam oda, de ha ilyen vágyam lett volna, akkor is csak két lehetőség lett volna az utazásra. Ha élt valakinek ott rokona (Kárpátalja előnyben), akkor meghívólevél birtokában kaphatott az ember vízumot (baráti ország!).

Ha nem volt ilyen lehetőséged, akkor AZ utazási irodával (= IBUSZ, más nem volt) utazhattál. Akkor ők intézték a vízumot, és volt idegenvezető is. Mindkét esetben szigorúan meghatározták, hogy a Szovjetunió mely területeire léphetsz be. Nem volt ám ide-oda koricálás! Én Szocsiban voltam IBUSZ úton. A szervezett programokra együtt kellett menni. Azon kívül viszont szabadon mehettél bárhova. Csak arra kellett figyelni, hogy a várost (Szocsit) ne hagyd el. Szerencsére Szocsi elég nagy, így ezt nem volt nehéz betartani.