( ironcat | 2019. 02. 08., p – 17:10 )

„tessenek nyelveket tanulni, de ne a papírért”

Ezzel általában egyet tudok érteni. De ebben a topikban azért nem teljesen állja meg a helyét.

Ha nincs papír, nem fogják felvenni. Viszont ha a papír kell, akkor az már „irányba állít”. Tudni kell azokról a témákról beszélni, írni, amik a vizsgán lehetnek. A nyelvtanár munkáját azon lehet „mérni”, hogy mennyi hallgatójának sikerült levizsgáznia. Tehát neki azt kell tanítania, amit a vizsgán számon fognak kérni. Ezzel a kör bezárult. Ha még esetleg marad idő, akkor más témákat is lehet tanítani. Viszont amíg nem tudnak kiscsoportos oktatás szervezni (nincs elég nyelvtanár, kötelező minimális óraszám,…), addig egy vegyes képességű csoportban erre esélye sem lesz.

Amikor én nyelveket tanultam szervezett keretek között, akkor a feldolgozott témák többsége egyáltalán nem érdekelt. Sőt, volt olyan is, amiről előtte magyarul is csak 2-3 mondatot tudtam beszélni, mert nem esett az érdeklődési körömbe. Viszont a vizsgán kérdezhették, így meg kellett tanulni. Ezek azért nem könnyítik meg a nyelvtanulást. Ráadásul úgy, hogy a szavak tanulása sok időmet vette el, mert az nekem valamiért nehezen megy. Közben pedig tudom, hogy az adott szót valószínűleg a vizsga után soha nem fogom használni. Mikor angolul tanultam, akkor viszonylag elég hamar „szembejött” a csótány. Aztán az olasznál is nagyon hamar szóba került. Időnként még most is elmeditálok azon, hogy a nyugati nyelvekben a csótány miért olyan fontos szó.

Viszont akinek van pénze külön nyelvtanárra, az tényleg megteheti, hogy nem csak a papírért tanul.