Nem tudom mi a szarabb, mert nekem meg éppen lett volna kitől és talán miből is - mégsem lett belőle semmi. Mint ahogyan a szüleimből sem lett semmi, mert amit nekem adhattak volna (vagy akár meghagyhatták volna maguknak hogy legyenek valakik) az husselszállt' random helyekre, pl. kocsmázásra, szerencsejátékra meg az apjuk fasza tudja mire. Szóval ilyesmi cukiságokra. De ezek alapján legalább könnyű látni rossz ösvényeket: én amióta megszületett a gyerek talán egyszer voltam kocsmában ivászat céljából - akarom mondani az sem kocsma volt, hanem egy szórakozóhely egy csoportos találkozó miatt. A nagyszülők által a gyerekemnek szánt lakást sem herdálnám el, amikor utánuk majd a nevemre kerül első körben.
Valami olyasmi analógia szerintem ez a "nem adok semmit", mint amikor a 70 éves papa vesz magának egy 15 miskás terepjárót az utolsó pl. négy évre. Nehogy már az onnokákra kelljen költeni: "legyen kemény életük, tanulják meg", "szopjanak le" vagy mittudomén. Inkább melegíti a seggét hetente 150 kilométeren a vén szarja, miközben a leszármazottai rágják a kefét és mindennapos megélhetési gondjaik vannak. Utóbbi nem fikció, többről esetről tudok és több esetet látok :/
Pfejj de sok embertől undorodom már. Ha jól sejtem ez csak rosszabb lesz.
--
Vortex Rikers NC114-85EKLS