Nem az a kérdés, hogy lehet-e rábízni, hanem mit okoz lelkileg. Most magamból indulok ki: szeretek dolgozni, és ebben az is benne van, hogy örülök az érte kapott kompenzációnak, de létezik akkora összeg, hogy ha hirtelen annyi az ölembe hullana (örökség, lottónyeremény), akkor kb. értelmét vesztené a munka, nem lenne miért tovább küzdeni. Nem árt, ha van pénz, de pozitív dolog az, ha mindig van előttem egy újabb nehezen elérhető cél. Aki már 20 évesen Ferrarival száguldozik, az nem hogy normális ember nem lesz, de gyakran a 30-at se éri meg. Jó, én tuti nem fogok Ferrarit hagyni a gyerekre, tehát ez a probléma annyira nem fenyeget, de azért érdemes elgondolkodni rajta, nem lesz-e elkényeztetve a gyerek. Persze ne éhezzen, kapjon jó oktatást, ilyesmi, csak ne essünk túlzásba.
Elég nagy irodalma van a játékelméletnek, le tudnád írni bővebben, mire gondolsz?