karácsony – ‘Jézus születésének ünnepe’.
Szláv eredetű szó: szerb-horvát, szlovák Kračun, ukrán kracsun. Ezek egy ősszláv korcsun (‘lépő’), azaz ‘napforduló’ származékai. A magyar szóban a szóeleji mássalhangzó-torlódást ejtéskönnyítő magánhangzó oldotta fel, a szóvégi -n palatalizálódott.
Max Vasmer derived the name of the holiday from the Proto-Slavic *korčunŭ, which is in turn derived from the verb *korčati, meaning to step forward.
The first recorded usage of the term was in 1143, when the author of the Novgorod First Chronicle referred to the winter solstice as "Koročun".
Vlagyimir 988-ban Kijevben megkeresztelkedett.
Miután a fejedelem megkeresztelkedett, elrendelte Novgorod és Kijev tömeges megtérítését.
A karácsony időpontja a 325-ben tartott niceai zsinaton különült el a vízkeresztétől, és került át december 25-re.
kerecsen – ‘sólyomfajta’.
Az óorosz krecset szó átvétele, amely a madár kiáltását idéző hangutánzó szó. A szóeleji mássalhangzó-torlódást ejtéskönnyítő e oldotta fel; a szóvégi t ⇨ n változás talán a gereben, szelemen, szerecsen s hasonló hangzású szavak analógiájával magyarázható.
Üdv,
Marci