1) egynél több oprendszer értelmes támogatása a bios/uefi oldaláról
IMO az alaplapnak nem feltétlenül kell oprendszert indítania. a bootloaderek erre vannak kitalálva, ne akarjunk már mindent az alaplapba erőszakolni.
A bootloaderről beszélünk. Több oprendszer -> szükségszerűen több bootloader. Tehát átfogalmazom: több feltelepített bootloader támogatása.
2) a boot loader számára egy _értelmes_ hely biztosítása (a basszuk bele a boot loadert az mbr utáni random reserved szektorokba, ahol aztán random módon felülbasszák egymást, az kurvára nem értelmes)
ezt őszinténszólva nem látom be miért lenne érdemi szempont. a probléma ugyanúgy fennáll az UEFI-vel is, szóval bonyolultabb lett de a problémát nem oldotta meg.
A probléma nem áll fenn az uefi-vel, mert lett egy standardizált hely, az uefi partíció, ami azért van, hogy oda lehessen jól specifikált környezetbe egynél több bootloader kódját berakni. Ezt uefi nélkül is kb. pont így tudnád megcsinálni normálisan (kézzel), amire amúgy az 1) pont miatt szükséged is van, mivel az mbr örökség miatt minden oprendszer hozza magával a saját maga által menedzselt bootloadert, és a közös használatnak nincs standardja (ergó szopás megcsinálni kézzel). Tehát az az állítás, hogy a valós problémára (hogy lesz nekem egymástól függetlenül több oprendszerem több bootloaderrel, amik nem basszák egymást felül) nincs az uefi által adottnál nagyságrendileg egyszerűbb megoldás. A kézi megoldás nyilván tudja ugyanezt komplexitásban, csak éppen nem standardizált, ergó sokkal nagyobb szopás. A megvalósítás részletein (pl. miafaszér kellett fat32-t használni) lehet elmélkedni, de a valós igényen és a koncepción szerintem nem érdemes.