Pl. egy raklap saját service unit-om, amik ha nem férnek el egy sorban, sh fájlba mennek, egyébként maga a parancs megy a unit fájlba (pl. backup scriptek). Azokat nem szeretném rootként futtatni, kezdhetném azzal, hogy copy pastelek mindegyiknek az elejére egy fél kilós részt, ami kitúrja az /etc/defaults-ból vagy az /etc/sysconfig-ból, hogy milyen userre váltson, milyen munkakönyvtárat használjon, állítson-e be magára CPU/IO/memória limitet és ha igen, mekkorát. Aztán ha találok benne egy hibát, javíthatnám 30-50-100 példányban. Vagy megírhatom systemd unit-ként, és ezeket a limiteket állítgathatom és továbbra is csak az az egy scp process fog futni.
De ugyanígy kb. minden, ami inetd-stílusú indításra készült és elvárja, hogy a supervisorsuper-server már a helyes user nevében indítsa.
BlackY
--
"en is amikor bejovok dolgozni, nem egy pc-t [..] kapcsolok be, hanem a mainframe-et..." (sj)