Jó, akkor szarjuk le a biztonságot, a felhasználók tekintélyes része is azt teszi :-)
És legyen diszk meg memória amennyit szeretnénk, vagy annak a duplája.
No de az előbbi példák alapján még kevésbé értem, hogy miért lenne az a bizonyos disztribúciófüggetlen csomagformátum jobb megoldás pl. a függőségek kezelésére.
1) Ha disztribúciófüggetlen, akkor elvileg egy megoldás van: mindenhez MINDENT hozzácsomagolni, pl a fönt hivatkozott Goldendict-hez a KDE/Qt vonatkozó részeit + a teljes audio stack-et, ha biztos akar lenni benne a csomag készítője, hogy működjön a kiejtés. Különben honnan tudná szegény csomag, hogy mit keressen (pulseaudio, alsa, jack, akármi), és hogy olyan van-e azon a gépen, amire fölrakták.
2) És hogyan tesztelik az ÖSSZES (fontosabb) disztribúción ezeket a disztribúciófüggetlen csomagokat, hogy tényleg működnek-e mindegyiken? A Linux eddigi története azt mutatja, hogy néha már az is túl nagy kihívás a disztribúciók összeállítóinak, hogy az elkészült deb, rpm vagy akármilyen csomagot EGYETLEN (a saját) disztribúciójukon alaposan kiteszteljenek.