Egy biztos, május 1-én, - a szokásos majálison, - "tologattuk" a babakocsit a kislányommal. Eleredt az eső. Megáztunk. Elég rendesen siettünk haza. Otthon azután a gyereket, a babakocsit halálra "fürdettük", ruhákat kidobáltuk.
Már a következő napon, - soha azóta sem, és előtte sem úgy, - kegyetlen torok-garat gyulladásra ébredtem. (Elöl az egész nyakam "égve" fájt minden levegővétel nehezemre esett.) De a többi családtagom is ilyenről panaszkodott. Másnap a körzeti orvos elküldött bennünket, hogy erre nincs gyógyszer pontosen azt mondta: "ez a levegőben van, majd magától elmúlik." Kb. 3-4 hétig szenvedtünk, vele mire alábbhagyott. (Az akkori történet "képei" belémégtek, soha nem tudom elfelejteni. - és azóta is féltjük a "kislányunkat".)
:(
Ennyir arról, - (és ez a délvidék!!) - hogy a szélirány, - Magyarország "kikerülésével...", - merre vitte a jódfelhőt.
(Akkor szállítást Ukrajna felé többször is végző speciális alakulatból már egy jóbarátomon kívül senki nincs az élők sorában, Ő is megért már bypass-t, agyvérzést, infarktust, sztrók-ot, sorolni sem tudom még mit. - Egyébként meg stram, hipertevékeny ember, masszív testfelépítéssel, ezek ellenére is, - komoly munkabírással, - szinte állandóan dogozik még manapság is.)
Azóta mondom, egy jó sugárzásmérő szerves tartozéka minden ház, család lomtárának...