Miután Wheezy-ről Jessie-re frissítettem, a következő változások álltak be, amik a systemd eltakarításával elmúltak:
1. A bootidő a felére csökkent. (Ez természetesen nem szívás, ezt csak a korrektség kedvéért mondom.)
2. Az addigi stabil rendszer néha random módon összeomlott.
3a. Na most, tudom, hogy syscrash után az fsck-t tarkónlőni az bad practice, de amikor épp rohadtul nincs 4-5 percem, mire végigszánkázik a merevlemezeken - mert pl. épp rohadtul csináltam valamit, amivel gyorsan meg kellett lenni - akkor rohadtul idegesítő, hogy a systemd nem hagyja lelőni. Ugyan van fsck.mode=skip kernelparaméter, de korábban még opció volt, hogy előtte megkérdi, hogy skippeljük-e vagy sem és menetközben is le lehetett lőni. Amióta viszont a systemd asszimilálta az fsck-t is, azóta ez az opció megszűnt.
3b. Az fsck néha beakadt, csak a reboot segített.
3c. Olyan is volt, hogy egyszer csak elkezdte azt, hogy minden bootnál fsck-zik, akkor is, ha nem volt crash. Aztán abbahagyta.
4a. A samba service restartra és startra is beugatott, hogy a szolgáltatás maszkolt, fityiszt az orromra. (Ezt mondjuk megtaláltam, hogy azért, mert átnevezték smbd-re, de mégis minek?)
4b. Újra kellett volna töltenem a samba configot, de a systemd samba service nem ismerte a reload parancsot. (Azóta állítólag ismeri.) Lehetett restartolni a szolgáltatást.
5. A szolgáltatások néha random módon elszállogattak.
6. Egyik (csak adatot tároló) meghajtó formázása után az fstab-ban elfelejtettem az UUID-et átállítani és boot után a systemd bereklamált, hogy nem tudja felcsatolni, kiírt egy raklap baromságot, majd bebootolt emergency módba. (Direkt kipróbáltam, ha nem systemd van, akkor csak szól, hogy nem tudja mountolni, skippeli és kész. Mint kiderült nem véletlenül, a systemd a mountból is sajátot szállít.)
Bonus: OrangePi-re raktam Armbiant és miután a systemd-t kitöröltem és felraktam a SysVInitet, a rendszer 3-4x reszponzívabb lett.