Ezen lehet vitatkozni, hogy mi volt a végső szög, nyilván jó sok jel arra mutatott, hogy a stratégia amit a C= folytat fenntarthatatlan, de a csőd közvetlen oka az volt, hogy a CD32 konzol (nagyjából egy A1200 konzol dobozban + CD meghajtó) eladását letiltották az USA-ban a 93-as karácsonyi szezonon, mert egy Patent troll 10 millió dollárt nyert a cégtől a bíróságon, a C= nem fizetett, a Patent troll pedig elérte hogy megtiltsák a C=-nek a termékek eladását az USA-ban, amíg a helyzet fennáll. Így eladások híján a C= nem tudta kifizetni a konzolok legyártását a gyártónak, amik így, amik a Fülöp szigeteken maradtak.
Végül százezer darabot sikerült eladni Európában belőlük, de ezt a végső csapást a cég már nem élte túl.
Egyébként vicces módon, aki ismerte a C= jövőbeni terveit az Amigával, az kb. még örülhet is, hogy a cég bedőlt. A 68k proci vonal továbbfejlesztését ugye dobta a Motorola az AIM és a PowerPC kedvéért, viszont a HP-vel már létező gyümölcsöző együttműködés miatt a C= a PA RISC-et preferálta. OS fejlesztési erőforrás a C=-n belül meg sohasem igazán volt, pláne nem olyan, miven a 90-s években versenyezni lehetett volna az ipar nagyágyúival. Szóval a jövő "Hombre" chipsetre épülő Amigája az víziók szerint egy PA RISC-et és custom C= grafikus hardvert futtató, Windows NT munkaállomás és konzol lett volna, bár ígértek AmigaOS kompatibilitást is, 68k emulációval. Sosem készült el. Szerencsére, mondom én. Jobb ez így. Így is elég különbő inkompatibilis "next-gen" gép és vonal van, és az Amiga legalább végleg megmaradt annak aminek 85-ben Jay Miner és a többiek megálmodták.
-=- Mire a programozó: "Na és szerintetek ki csinálta a káoszt?" -=-