Ezt a szovjet gazdasági belerokkanást sokan mondják. De amikor megkérdezem, hogyan kell ezt konkrétan elképzelni általában hebegés-habogás a válasz. A vége meg az, hogy úgy kell elképzelni mint a 80-as évekbeli Lengyelországban.
Csak hát Lengyelország nem a Szovjetunó volt. Az állítólagos belerokkanás ellenére kő keményen tartotta magát a lengyel kommunista hatalom. A kvázi puccsszerű katonai kormányzás ugyan arcvesztést hozott a nyugati komcsi hasznos idióták körében, de összeomlásról szó sem volt. A Szovjetunióban meg hasonló sztrájkokat és munkáslázadásokat gépfegyverekkel egy nap alatt elfojtottak volna mint a Novocserkasszki mészárlásnál. Másnap a túlélők mennek dolgozni már ha szabadlábon vannak. Ha meg nem akkor a lágerben mennek dolgozni.
Kötelező munka volt, teljesen zárt és irányított gazdaság. Szarul érzik magukat a benne élők, de egy ilyen rendszer nem tud gazdaságilag összeomlani.
A másik példa az NDK szokott lenni, de ott is egy kis komcsi sortüzes vérengzés gyorsan rendet tett volna. A renitens Magyarország ellen már tervezte az intervenciót NDK és Románia. NDK-ban már ki voltak jelölve a lágereknek szánt istállók, pontosan kiszámolva egy ló boxban mennyi rabot lehet elhelyezni.
Gorbacsov naivitása vezetett egyedül a Szovjetunió bukásához. Aki egyébként jó ember volt, engedte Németországot egyesülni, a tróger Ceausescunak megadta ami jár. Áldását adta a kelet-európai országokban szabad választások tartására, még a Varsói Szerződés megszüntetését is aláírta.
A nyugat meg sajnos semmi értelmeset nem tudott kezdeni az ölébe hullott győzelemmel, a volt szocialista országok békés kifosztásán kívül.