( zamek | 2018. 03. 07., sze – 12:24 )

Közben eszembe jutott még néhány apróság:

- ha valami probléma támad (egy érzékelő kiesik), akkor ki kell találnod, hogy hogy tudod leszárítani az éppen bent lévő anyagot, mivel nem lehet "leereszteni" és újratölteni, mert pl. a napraforgó meghámozódik a sok mozgatástól.
- ha a szárító kigyullad, akkor nem lehet eloltani, a tűzoltó kijön és a gazdával együtt várja, hogy a tűz elaludjon, legfeljebb arra vigyáz, hogy ne terjedjen át a tűz. Ez azt is jelenti, hogy a szárító a benne lévő terménnyel együtt megy tönkre, az acél megereszkedik, az egészet le kell bontani és újat építeni. Valaki viselni fogja a kárt.
- Az érzékelők lehelyezése is nagyon kritikus, mivel nagy a szárító (kb 30m magas és akár 8X8 méter alapterületű is lehet. Nem mindegy hol mérsz nedvességtartalamat és hőmérsékletet, lehet hogy ahol mérsz ott jó, de tőle pár méterre már megégett)