Mondom, ez nem generációs kérdés. Inkább életkoré.
Azért azt az egyszerű matematikai összefüggést ugye belátod, hogy az épp aktuális időpontbeli életkor ok-okozati szinten (és nem csak holmi statisztikai korreláció szintjén!) összefügg avval, hogy melyik generációba született valaki?
A lustulás, meg az, hogy "beragadtál", már egyéni "pálya".
Ha újra nekiállnál edzeni az agyad, könnyen meglehet, hogy ugyanúgy könnyű lenne tanulni újra.
Csak előtte fel kell frissíteni a "tanulóizmokat".
Mivel én folyamatosan igyekeztem olyasmit csinálni, amihez mindig kellett valamit tanulni, így kevésbé lustult el az agyam a tanulástól. Cserébe mondjuk pár témakör meg kiesett belőle, amiknek már anno sem sikerült valamiért megfogniuk. Pl. hőtan. Fizika versenyeken még jól ment. De valahogy nem keltette fel sose a mélyebb érdeklődésem. Mostanra már csak ilyen hülye hétköznapi összefüggésekre emlékszek belőle, hogy ha a gáz hirtelen kitágul, akkor lehűl.
Én a magam részéről inkább azt mondanám, hogy sokan csak szimplán lusták és nem fektetik bele az effortot, hogy folyamatosan tanuljanak, vagy esetleg, ha ellustultak, akkor újra tanulásra adnák a fejüket. Aztán megragadnak egy adott szinten.
Erre így általánosságban van egy ilyen észrevételem. Ez kb. generációfüggetlen.
Ami szerintem kb. statisztikailag kimutathatóan korrelál: X-esek közt sokkal több olyat találni, aki már úgy gondolja, tanult eleget az életben, és avval az eszközkészlettel (vagy esetleg minimális tanulással) már ellesz élete végéig.
Akkor még a világ is sokkal lassabb volt. A Life Long Learning akkor még ki se volt találva.
Az Y-os generációban is vannak lusta emberek. Viszont itt már egy statisztikai hibahatárnál nagyobb / szignifikáns réteg megjelent, akik számára a Life Long Learning természetes akkor is, ha az ember nem megy papnak.